The Kolin koncert az U26-ban

A minap természetesen én is jelen voltam az U26-ban megrendezésre kerülő Kolin koncerten, hiába néztem volna meg a The hated tomorrow-ot is élőben, lekéstük, így aztán ezt a lehetőséget elmulasztottam… túl sokat szenvedtünk, és várakoztunk össze-vissza előtte, de persze a jelentős mennyiségű alkohol, amit elfogyasztottunk ellensúlyozta az egészet. Megérkeztünk, nem tudom hánykor, sajnos a szesztől mindig megromlik az időérzékem, és ha akkor éppen tudom is  a pontos időt, másnapra száz százalék, hogy elfelejtem. Ott találkoztunk Zsombival és Esztivel, leültünk hátul a padra, és a többiekkel együtt elfogyasztottuk a kis boroskólánkat – amire persze egyből kellett egy rágó, nem szereti senki a kocsmaszagot, így én sem. Miután ezzel megvoltunk, beálltunk a második sorba előre, ahol elénktolakodott pár nagyhajú lány, az egyik épp megélte azt a súlyt, amikor már érdemes lenne levágni, de volt szép véjfárer szemüvege azon a csodás malacképen, menőbb volt, mint én, úgyhogy nem bántottam, csak lesúlytó pillantásokat vetettem rá – barátnőjének pedig a vállára hamuztam mérgemben… de megérdemelték… vagy csak részeg voltam, mindenesetre akkor éppen nagyon humorosnak találtam magam. Kiéltem magam a csíkos inges fotós bámulásában, lehet többnyire inkább őt figyeltem, nem is a koncertet, hülyének is nézhetett szegény, de ettől függetlenül a zenei élmény ugyanúgy átjött. Először hallottam őket élőben (legutóbb amikor részt vettem a Kolin koncertjén több ismerősöm állítása szerint is playbackről ment az egész), de meg kell hagyni így is remek volt. Az új album szintúgy elnyerte a tetszésemet, a Mary Poppins című számuk kifejezetten tetszett. Természetesen még mindig nem vagyok az a koncerten tombolós, sikítozós, ugrálós arc, de nem bírtam megállni, hogy egy-egy ismertebb számra ne táncoljak én is a többiekkel. Mindezt összefoglalva remek hangulat, remek koncert, minden szép volt és jó. Az egyetlen, amit már múltkor sem értettem, hogy ha egy fellépésen bevállalják a Lollipop Factory ruháit, alapjáraton, mint közember miért nem viselik őket, vagy legalább koncert után miért nem… Ha már színpadon bevállalják illendő lenne – legalábbis szerintem. Elgondolásom szerint viszont ez is inkább reklám, és erősíti az egész zenekar egyéniségét.
Na jó, összefoglalva jó volt, jól éreztük magunkat – azt hiszem beszélhetek a többiek nevében is, Esztiében legalábbis mindenképp.

Ennyi voltam mára, jóccakát : )

Digital Sushi 11. (2010. márc. 12.)

Ígértem nektek tegnap egy kicsit illuminált állapotban egy blogbejegyzést, így aztán mindenképp írnom kell, na meg alapjáraton sem mulasztanék el egy ilyen csodás alkalmat a kritizálásra. Természetesen nem a bulit fogom kritizálni, az remek volt, inkább néhány fiatallal, aki részt vett rajta.

Nos mi Gergoval úgy éjfél tájékán estünk be a Total Metal Clubba, kicsikét részegen, kicsikét punkzenéket énekelve. Ha nem üvöltöttük el még kint háromszor, hogy “Hu há hu hááré, internacionále szolidárité”, akkor egyszer sem, nagyon mókás volt, de szerintem csak azért rúgtam be, mert mielőtt elindultam volna bevettem egy Algopirint fejfájás ellen… erre ittam meg a Controlban két macifröccsöt, és nagyon jó állapotban voltam. Szóval kifizetjük a jegyet, elindulunk felfelé a lépcsőn, közben röhögünk, hogy milyen jó lenne, ha úgy kúsznék fel, mint az Átokban, és olyan hangokat is adnék ki hozzá. Egyszer csak teljes sokk ér, emósok mindenütt. Beszaladok arra a részre, ahol le lehet ülni, oda megyek valakihez, magyarázok (már nem tudom kihez), aztán inkább iszom egy sört, és leülök hátra, hogy tökéletesen lássak mindent. Nem, nem nézek körbe, rágyújtok. Most nézek körbe. Jobbra tőlem egy mintás pulcsis, fekete, szembelógó hajú lány sírdogál, a százhatvanas kicsit elhízott barátnői próbálják vígasztalni, és rendben tartani azt a hatalmas fekete sminket, amit amúgy sem igényesen kent magára, és sokkal jobban nézett ki lefolyva. Ujjal mutogatok, röhögök, empátia nulla, aztén jobbra nézek, magyarázok egy egymás ölében ülő fiúpárról, kacarászom, aztán még sokminenkiről… Végezetül szemembe ötlik Kortez drága, akihez odajött egy kalapos fiú, aki elméletben a lakótársa lesz (vagy már most az, nem tudom). Megkérdeztem, hogy ő is emós-e, és legnagyobb meglepetésemre azt felelte, ő egyedi. Kortez nem mulasztott el felvilágosítani arról, hogy ez a fiú húszéves. Na itt már felszaladt a szemöldököm, és elgondolkoztam megint azon, hogy én milyen koravén is vagyok. Tizenhét, lassacskán tizennyolcévesen nem állítom magamról én sem, hogy egyedi vagyok, mert már sajnos senki nem vallhatja magát igazán egyedinek itt, 2010-ben. Egyszóval jót vigyorogtam a fiú kijelentésén, megmondtam neki, hogy ő is egy, a Magyarországon élő másik ötmillió egyedi fiatalból. (Persze nyilván sokat mondok, de az ötmillió jól hangzik.)
Nos ezek után még álltam Hosanya hasán, örültem, hogy megint találkoztunk, ezer éve nem láttam. : ) Szóval ácsorogtam a hasán, jóleső érzéssel töltött el, hogy könnyű vagyok (illetőleg ezt mondta), aztán mentünk be táncolni. Jól éreztem magam, kötözködtem még emósokkal, az éjszaka végén Gergo meg Timi még valami napocska-formára alakított hajú fiú haját is széttúrták, meg felhúzták egy lány tangáját, aki kedves barátnőjével csókolózva feküdt a színpad szélén (tőle jobbra ugyanez, csak nem kétszáz kilóval, kicsit színvonalasabban, de szintúgy undorítóan).
Amin még felidegesítettem magam, az kedves Roli, és Dani nevezetű ismerősöm volt, akik egy Versailles (!!!) szám alatt tapogatták egymást, illetőleg a mellettük álló kétszázkilós leopárd mintás pulcsis lány a barátnőjét. Mindezt Versailles alatt, és kicsit megharagudtam, nekem ez olyan, mint egy Gárdistának, ha a Himnusz alatt nekiállna egy cigány szülni. Persze nem vertem meg senkit, csak csúnyán néztem szokás szerint. :”D

És hogy mi volt ennek az emósinváziónak az oka? Nos kérem szépen, ahogy hallottam a Ribancok Éjszakája nevezetű fergeteges rendezvényre nem engedték be a tizennyolc éven aluliakat, így kerültek el hozzánk, a Digital Sushira… Ez pedig felmerít bennem egy kérdést, és talán bennetek is: Akkor nem volt senki a Glamben? :””D

Egyébként én remekül éreztem magam, az emósok csak feldobták a bulit, volt kit cseszegetnem, mindemellett még táncolhattam is, és ázsiai zenét hallgathattam, ennél jobb nem is lehetett volna. ; D

Gyors post

Sok energiám nincs már, na meg lassan aludni is kéne, ha nem akarok úgy felkelni, mint akit fejbe vágtak, de mivel elég kevés emberrel beszéltem az utóbbi héten leírok gyorsan pár fontosabb dolgot… na meg kritizálok picit, ugyanis én még mindig korunk nagy kritikusának képzelem magam.

Szerdán kaptam egy hármast kémiából. Igen, ez nálam nagy szó, másrészt azzal fizettem érte, hogy alig két óra alvás után kellett bemennem… kezem-lábam remegett, idegesen mosolyogtam, de meglett, és Erzsi néni is megdícsért [felkiáltójel]. Mármint megdícsért a maga módján. A holnapi dolgozat viszont szar lesz, nem tanultam semmit.

Péntek, Ribancok Éjszakája @ Glam

Szóval bementem Pestre, találkoztunk Dimbivel Deákon, aztán mentünk a Nyugatihoz. Épp időben hívott fel Krisz, nem kellett leállnom azokkal az emós kislányokkal beszélgetni, akik Dimbit kiszúrták, így aztán el is indultunk szépen. A lépcsőháznál már várt minket Xega és a barátnője, Kira, így aztán fel is mentünk, beszélgettünk, az egekbe repítették az egomat [amúgy nem, de jól hangzott], és tulajdonképpen ennyi. El kell, hogy mondjam Paprikában kellemesen csalódtam – ezt nem is felejtettem el említeni aznap -, ugyanis nem gondoltam volna, hogy ilyen érdekes a gondolkodásmódja, vagy hogy ennyire szórakoztató. Szóval némi csevegés után elindultunk lefelé a Glambe, ahol Xegáék felállították a derítőernyőt, beállították a fényeket, stbstb, mi meg addig elvoltunk Dimbivel, beszélgettünk, ilyenek, semmi különös, ahogy az este nagyrészében is tettük. Nem mondom, hogy a buli rossz lett volna, de én továbbra is erkölcsi fertőnek tartom az RÉ bulikat, nem tartom pozitív dolognak az ilyen mindenki-mindenkivel-mindent bulikat, de persze ők tudják. Az illemhelyiség szintén érdekes volt, a vécék előtt lányok csókolóznak, és magába a helyiségbe be sem lehet jutni, hogy az ember végre pisiljen, ugyanis a WC-t többszörösen is a Capellából már jól ismert sötétszobaként definiálták. Nem lényeg, fiatalok, érezzék jól magukat. Egy körül le is léptünk, szép volt, jó volt, elég volt.

Szombat – Retro Jeans Company fotózás

Hát persze nem lehetett időben felkelteni, így 11-12 környékén futottam be a műterembe, ami nem is nagy baj, mert akkor kezdték a fotózást. Érdekes volt, érdekes volt, csak olyan szinten fáradt voltam, és olyan szinten zavarban voltam, hogy nem tudtam igazán mit kezdjek magammal. Hát igen, előfordul velem az ilyen, ha nem ismerek senkit. Így aztán az elkövetkezendő órákat azzal töltöttem, hogy csendben figyelemmel kísértem az eseményeket, ha kérdeztek válaszoltam, de többnyire nevetségesen éreztem magam. Mindemellett hihetetlenül érdekes volt az egész, csak ámultam-bámultam, már amennyire láttam a karikáktól a szemem alatt. Öt körül hazaértem, ettem és bedőltem az ágyba, onnantól se kép se hang, úgy vasárnap délig.

Ribancok Éjszakája ~ Dec. 27.

Igen, igen jelen voltam, még akkor is, ha ez tőlem meglepő, és még blogolok is róla, mert meglepően jól éreztem magam. Na lássuk váccápp.

Gergoval nyolc körül értünk a Kálvin térre, ahol bementünk anyám munkahelyére, ittunk egy Malibu-ananászlevet és elszaladtunk Moszkvára Daniékkal összefutni – akik majdnem jöttek velünk, de végül nem tették -, és szaladtunk Oktogonra. Nos irány a játszótér felé, ott van pár ismerős, de minek köszönni, ma sznobok voltunk, így irány Glam elé, miután felhívtam Wobeékat. A második Coronita, és a többiek részéről valami sör, és némi pezsgő elfogyasztása után beléptünk a szórakozóhelyre. Ezt nem kevés előítélettel tettem, lévén részemről a Halloween-es parti is hatalmas punnyadás volt, habár biztosan volt, aki jól érezte magát ott is, én nem tettem. Kint némi beszélgetés, kabátlerakás, néhány embernek köszönés, ilyenek, majd kezdődött is a koncert – ami miatt konkrétan lementem. Fotózgattam, már ahogy a fények engedték, mert én hiába kértem Wobeékat, hogy kérjenek meg valakit, hogy a fénytechnikával csináljanak valamit, kaptam szerencsétlenekre kék pöttyöket, így nem garantálok semmit. Direkt kértem. Fel is idegesítettem magam, a zajban erősen kurvaanyáztam a gépemnek, de azért kattogtattam, hátha. Persze én elfogult vagyok, de szerintem a GT megint jó volt, ez úton is gratulálok. Elfogyasztottam a következő Coronitámat, aztán úgy döntöttünk megyünk – igen, megyünk. Valami kocsma Oktogonnál, de fél óra múlva zárás, így irány a Nyugatinál az a kareokes hely, ahova az elmúlt hónapok során már beestünk párszor. Tequila, sör, legalábbis részemről, így aztán egyből táncos kedvemben lettem, és talán valamelyest moderálhattam volna magam, mert a Boldog születésnapot című Halász Judit (??) számot azért mégsem kellett volna a terem végéből üvölteni csocsózás közben… Az antipartifaceket (Wobe, Zsombi, Tádé) persze leittam megint, ők azt hiszem be is rosszultak, és fogták magukat és távoztak. Nem lepődtem meg, elhatároztuk, hogy visszamegyünk Glambe, ahol a biztonságiak szerencsére felismertek, így aztán be is mentünk, lepakoltuk a cuccainkat az öltözőbe, majd rátaláltuk a kareoke-teremre, ahol őőő… nos Nótár Mary-t énekeltem (!!!) elméletben Gergoval, Masnival és Dimbullal, ehhez képest csak az én hangom hallatszódott, és csak én énekeltem, ezért nagyon hálás vagyok, senki nem nyomott el, hallotta mindenki, hogy milyen amikor énekelek. Hahaha. Aztán táncoltunk… mindenre. Igen, előfordul. Megismertem egy Alex nevű emós fiút is, aki tök rendes volt, még azt is tudta, hogy érdi vagyok, de nem tudom honnan. Aztán táncoltunk, igen, ez is biztos, aztán találkoztam még Winterssel is, és körülbelül ennyi, négy körül léptünk is haza… szóval körülbelül tegnap ilyenkor.

Képek itt

Merii Kurisumasu

Karácsony. Igen, nálam is szokott Karácsony lenni, sőőőt, kivételesen engem is elragadott a hangulat a napokban, és szerettem mindenkit. De tényleg.

Kezdjük tehát 24-ével, az a Karácsony első napja ugye, és erről akarok írni, mert nagyon jó volt. Felkeltem, elkészültem, és olyan három óra tájékán elindultam vonattal, így fél négy körül már bent is voltm Gazdagréten, ahol már ott volt apum barátnője, Kriszti. Apu még Alsóörsön volt nagyimnál, és egészen ötig abban a hitben voltam, hogy jön a nagyim is, de mivel őt elragadta a depresszió, nem jött fel, amit végül is teljes mértékig meg is értek. Elvoltunk Krisztivel, forraltboroztunk, kávéztunk, energiaitaloztunk – igen, mindketten rohadt fáradtak voltunk, aztán le kellett mennem a tékába lekapcsolni a fényeket, így aztán felkaptam Kriszti gumicsizmáját, és leszaladtam, na meg elszívtam egy szál cigit is… út közben összefutottam egy régi ismerőssel, aki apu arab haverja, és ott lakik a tizediken, úgyhogy felmentem hozzá, és küldött apunak ilyen arab pisztáciás sütit, amit ugyan nem volt alkalmam megkóstolni, de sebaj. Vissza le apuékhoz, aztán megérkezett apu, és le kellett mennem segíteni neki felcuccolni. Az szép volt… aztán karácsonyfát be a lakásba, hát az szép dolog volt, mert előtte le kellett vinni úgy hat számítógépet, két nyomtatót, meg mindenféle cuccot. Aztán be a fenyőt a sarokba, de mint kiderült két ha volt összenőve, vagy ilyesmi, és nem lehetett belefaragni a tartóba… így aztán kitámaszottuk egy baszott nagy hangfallal, a tartóval, meg egy újságtartó cuccal, ráraktuk az égősort, és nekiálltunk enni, lévén majd utána díszítünk. : D Kriszti tök jót főzött, süllő baconba tekerve, meg sörrel leöntve, nagyon jó volt. : D Aztán iszogatni akartunk, de nem sikerült, mert az a csokilikőr nagyon nagyon nagyon édes volt, és nekem nem izlett, de a bor nem volt rossz. Na mindegy. Szóval díszítsünk fát… : D Végül ennek az lett a vége, hogy nem tesszük fel a díszeket, mert Kriszti díszei nagyon drágák voltak ahhoz, hogy egyszer csak fogja magát a fa és felboruljon, pedig nagyon szépek, így aztán maradtunk ennyiben. : D Aputól kaptam egy laptopot, Krisztitől meg egy Guess táskát, amit majd vasárnap lehet nálam látni – rohadt jól néz ki. : D Végül hazaértem, kicsit kint voltam anyuékkal, és bejöttem kockulni, meg aludni…

És lőn 25-e, ami pedig tegnap volt, és hatalmas családi cucc vala… Szóval dél körül elindultunk Szigethalomra az állítólagos keresztanyámékhoz (ami nem tudom hogy van, mert én nem is vagyok megkeresztelve), és igen. Kajáltunk, találkoztam az unokaöcsémmel… Hát most olyan nehéz, mint én, amikor megszülettem, és nagyon randa. Kérdezték, hogy mi a véleményem róla, én meg nagyon kínosan éreztem magam, de mondtam, hogy aranyos, meg minden… Nem szeretem a kisbabákat, pedig illene, de nem tehetek róla. Aztán ebédeltünk, kártyáztunk, politizáltunk (mármint azt én többnyire csak hallgattam), szóval a szokásos. Koccintottunk pezsgővel is, amiből én alig kaptam, lévén gyerek vagyok (:””D), de úgy öt környékén már sikerült elérnem, hogy kapjak pár pohárral… és akkor nyertem amikor snapszeroztunk is, szóval láthatóan jó hatással van rám az alkohol. : D Nyolc körül hazaértünk, megint csak kockulás, ilyenek… Mikor pedig hazaértünk megtudtam miért nézett rám olyan rondán a dédnagyanyám… nem ismert meg, meg hogy én nem mentem oda hozzá, meg nem ültem be az ölébe, és végig tök rosszindulatúan magyarázott rólam mindenkinek… eh.

A 26-át itthon töltöttem, egész nap Junjou Romanticát néztem, és arr az elhatározásra jutottam, hogy keresek egy olyan férfit, mint az egyik főszereplő, az író, mert biztos létezik olyan… Igenigenigen. : D

Körülbelül ennyi, holnap Korti szülinapja, meg Ribancok Éjszakája… hát elmegyek Korti miatt, meg mert fellép a Green Trash… és mert fotózom is, na lol. : D

Puszi mindenkinek

Diszlájk Kriszmösz

Neeeem, nem fogom leírni, hogy miért nem szeretem a karácsonyt, és nem különösképpen fogok az érzéseimről, meg ilyenekről írni, szépen szubjektívan közelítem meg azt az időintervallumot, amiről most írni akarok, mert rohadt fáradt vagyok. Innentől egyébként ismét rendszeresen fogok blogot írni, holnaptól minden valószínűséggel egy laptopról. ^^

Namármost, tegnap bementem Bp-re, hogy találkozzak Coffe Heavenben Danival, de végül én összefutottam Wobeékkal [és Kriszta is felénk tartott], Dani pedig Fruzsiékkal, úgyhogy nem beszélgettünk túl sokat, legfeljebb akkor egy picit, amikor Fruzsiék leléptek. Közben beesett Kriszta is, megajándékoztuk egymást [mármint én nem őt, mert én már úton voltam, amikor szóltak, hogy jön Ő is]. És akkor ide annyit, hogy amúgy mindenkinek nagyon szépen köszönök mindent, aki ajándékozott. ^^ Visszatérve a tegnapira… hát vitatkoztam anyukámmal, mert nem akartam hazamenni, én igenis inni akartam [most akkor mindenki azt gondolja, hogy alkoholista vagyok??], így aztán apukámtól kértem pénzt, illetve kaptam vagy két liter fehér házibort, amit megkóstoltunk és… botrányosan szar volt. Mindegy, gondoltuk majd felöntjük valamivel, és iható lesz. Némi szenvedés után végül úgy döntöttünk irány Érd City [igen Wobe is], szóval Móricz, és onnan hetes… Amíg vártunk a buszra odatántorgott hozzánk egy kövér hajléktalan néni, aki többszörösen is megsértette Krisztát, meg át is nevezte [így lett Dorysz] aztán azt hittük, hogy engem megver… Jó, kurva vicces volt. Értem, hogy Karácsony van mindjárt, meg szeretet ünnepe, meg hát hajléktalan, de ha egyszer össze-vissza beszél, mindezt pedig úgy, hogy az vicces is, hát hadd röhögjek már. Na jó, ugorjunk időt, kikötöttünk Érden.

Nem tudom szegény Wobenak milyen benyomása lehetett Érdről, szerintem soha többet nem jön ide. x DD Először is becéloztuk a Mekit, ami persze már zárva volt, úgyhogy bedrifteltünk a McDriveba, ahol kértünk sültkrumplit, pitét, meg két rózsaszín lufit, megettük, aztán be akartunk nézni a non stop kocsmába egy sörre, meg cigire… cigit vettem, aminek során egy részeg arc elvette a lufimat is, úgyhogy inkább irány Krisztáékhoz. Ott persze a szokásos zsongás, nagyon szeretem a családját. ^^ Az apukámtól szerzett bort szépen bekevertük fél liter fantával… egy része meg maradt tisztán, amiből húzóra megittam egy pohárral, ami nagy szó, mert tényleg szar volt, mindenesetre így történt az, hogy berúgtam, baszkodtam a kondigépet, meg vagy háromszor kiborítottuk Wobebal a hamutálként szolgáló kukát, amit aztán Kriszta szedegetett össze, mert én beestem volna az álfüggöny mögé, ha hasonlóval próbálkozom. x D Aztán Kriszta eltűnt, meguntam Wobe társaságát [utóbbi pedig aztán be is aludt], én meg együtt épültem Krisztával a gép előtt.

Hajnali négy környékén megérkeztünk ide hozzánk, ahol a redetlenség közepére beestünk az ágyba és nem tudom mennyit aludtunk, de nagyon kevésnek tűnt, mert én még mindig kurva fáradt vagyok, úgyhogy a takarítás végeztével be is dőlök az ágyba. Ja igen, szóval felkeltünk, kávé, cigi, meg ettünk anyám sütijéből, és igazából semmi említésre méltó nem volt, csak annyi, hogy Wobe megnézte a DS-es nagyonrészegespartifotós képemet, ami pedig titkos. x DDD

Na az óta én csak kuglófot sütöttem [ami hihetetlenül finom lett, csak szétesett], bealudtam a Don Juanon, észrevettem egy KOSZ feliratot a tévémen, illetve takarítottam, most pedig folytatom… Holnap megint írok, egész biztos vagyok benne, hogy lesz miről.

Chrissytől ~ Köszönöm cicc Ł ^^

 

Tenger(em)

Ha lehetene egy kíváságom

Oly apróra zsugorodnék, hogy

Ereid vér-folyóin eveznék

Szíved felé (míg el nem érem)

Ott aztán kikötnék

Evezőmet is ketté törném

Csakhogy soha ne hagyhassam el

Csakhogy sohase felejts el

Csalódnom kellett

Sok mindenben,

De most mégis úgy érzem

Megtaláltam az én szív-tengerem

E hely mindent elárul rólad

Örömöd, bánatod, haragod

S én mindenről azonnal tudok majd,

Hogy ha kell egyből felvidíthassalak

S ha szíved egyszer csak megreped

Én továbbra is ott leszek

Minden tőlem telhetőt megteszek,

Hogy ez a gyönyörű tenger

Továbbra is ragyogással legyen tele!

 

2012.

Ma este beültünk a Mammutban Krisztával és Wobebal a 2012. című filmre, és gondoltam írok róla egy kicsit, mert rám nagyon mély benyomást tett… mondhatnám úgy is, hogy nagyon expresszív volt. x D Tényleg tetszett, még reális is.

Maga a film alapjáraton nem lenne nagy cucc, mondanám hogy még egy katasztrófafilm, még egy amerikai szar, még egyszer vége van a világnak, és először Amerika omlik össze, na meg négerek… Ellenben ez sokkal jobb, ugyanis valós alapokon épül, amelyekről apám már beszélt nekem nem egyszer. Tökéletesen bemutatja ráadásul a kormány helyzetét, hogy a sok milliárdos vezető mennyire önző, és milyen szinten nem törődnek azzal, hogy több milliárd ember hal bele a világ végébe. Én mondjuk másképp képzeltem el, happy end nélkül kicsit reálisabb lenne a dolog, ugyanis szerintem egy ilyet nem lehetne túlélni… főleg nem így.  Még annyi eszembe jutott, hogy talán még be is következik ez a dolog… lehet 2012. december 21-én kicsit depresszív leszek… vagy éppen nagyon jó kedvű [Wobe és Kriszta tudják mire gondolok x D]. Nagyon furcsa, hogy sokszor nagyon röhögtünk a filmen, mert tényleg volt benne pár poén, ami az előtte lévő nyomasztó jelenet után tökéletes felüdülés volt – legalábbis számomra, ugyanis túlságosan beleéltem magam a filmbe, és mivel sajnos én el tudom képzelni, hogy milyen lenne, ha bekövetkezne valami hasonló, kicsit ki is akadtam.

A fél kilences előadásra ültünk be, és fél tizenkettőkor jöttünk ki, szóval egy jó három órás film volt. Ettől függetlenül bátran ajánlom mindenkinek, az utóbbi pár év egyik legjobb filmje, legalábbis az én személyes toplistámban most elég előkelő helyet nyert el. Utána kiültünk kicsit a parkolóhoz, elszívtunk pár szál cigit, röhögtünk, meg földönkívülieken flasheltünk… aztán hazajöttünk, és körülbelül ennyi, még olvasok picit, aztán megyek aludni.

További szép estét mindenkinek

Péntek – NS+LD50

Nem is tudom, hogy mit írhatnék erről, tekintve, hogy elég kevés időt töltöttem bent az éjszaka folyamán Kezdjük talán a legelején, lévén találkoztam Kálvinon Alizzal, Edinával, Sharkkal és Chrissyvel [utóbbi kis késéssel érkezett], aztán elmentünk Deákra Aliznak cigiért, illetve nekünk még alkoholért, ami most meglepő módon egy Garrone Cherry-ben testesült meg. Fel hármas metróra, irány Árpád híd, ahol többször is villamosoztunk, ugyanis párszor elindultunk rossz irányba, végezetül azonban megtaláltuk azt, ahol lekellett szállni, és HÉV-vel irány a Kék Lyukhoz. Ott aztán nekiálltunk alkoholizálni, mi Chrissyvel még kint maradtunk inni, meg öregasszonyokkal beszélgetni. x D Tizenegy körül végül bementünk, néhány ismerősnek köszöntünk, befejeztem egy csocsó meccset, dumáltunk… Aztán éjfélkor úgy döntöttünk ideje megünnepelni Aliz névnapját egy tequilával, úgyhogy Alizzal és Sharkkal lehúztunk egy pohárkával. Aztán tovább dumálgattunk, meg elvoltunk, meg mindenkivel kb [én kicsit becsiccsentettem], aztán mi úgy döntöttünk [Chrissy meg én], hogy ideje lépni, úgyhogy szarráfagyva, felfutott combfixxel [ami a bal lábamon mindig lecsúszott, mert elbaszódott] elindultunk a Nyugatiba, ami pár percnyi várakozás után ki is nyitott, mi pedig fel akartunk szállni egy vonatra… az elsőn tök sötét volt, és ott horkolt valaki, úgyhogy megijedtünk és leszaladtunk, majd előrébb felszálltunk… oda meg egy pillanat múlva megérkezett egy részeg öregember, úgyhogy onnan is le, és kerestünk egy másik vonatot… aztán megint egy másikat. Körülbelül ennyi, olyan négy harminc környékén elbúcsúzkodtunk, és Chrissy ment a vonathoz, én meg kocsival ugye. Ennyi lenne. ^^

Ma + Tegnap

Két napja Chrissyvel vagyok, jól éreztem magam [^^], és igazából semmi kedvem ugyanazt leírni, amit ő is leírt, úgyhogy itt meg lehet nézni mit írnék le. x D