Hellóhelló mindenkinek!

Újra írok, létrehozok egy kizárólag személyes blogot, természetesen névtelenül. Innentől csak és kizárólag… hát nevezzük cikkeknek, szóval innentől kizárólag cikkeket olvashattok tőlem itt, annak, hogy sajnálom magam vége ha minden igaz. : D

Újabb hét

Igen emberek, egy újabb hét telt el, illetőleg fog eltelni, és nem alkottam semmit. Illetőleg egy szociofotóm készült (Fészbúkon és Májvipen megtekinthető), de semmi különös, még mindig nem írtam, pedig újévi fogadalmaim egyike az volt, hogy elkezdem első regényemet végre. Hát nem sikerült.

Coffe Heavenben tartózkodom, Chloé most ment el. Jól éreztem magam ma, jó kedvem van, csak kezdek bepunnyadni. Begöndörödött a hajam, de most nem érdekel, alternatívság van, megmondotta vala a fentebb említett közösségi portálok egyike is, hogy művészieskedő lófasz vagyok. Ötkor találkoztam Chloéval, és terveink szerint elindultunk a Művész Kávéházba, ahol a Finnaires esernyőm, és a hely sznob mivolta miatt nem mertem bemenni. Igaz, hogy tele van színészekkel, és művészekkel, de tekintve, hogy még mindig nem vagyunk milliomos (milliárdos??) művésznők, inkább kihagytuk, és elindultunk a Mozartba, ami színtúgy zárva volt, így irány a Coffe Heaven, ahogy az szokott lenni. Szeretem ezt a helyet, hangulatos, és újabban nagyon felkapott, így tömeg volt. Nem volt hely, így esetlenül ácsorogtunk, Fasori elitekhez méltatlanul a dohányzó és a nemdohányzó részek között ácsorogva, ámde egy színész fiatalember segítségünkre sietett, és felajánlotta, hogy helyet foglalhatunk az asztalánál. Nagyon szimpatikus volt, kicsit beszélgettünk vele, ekkor derült ki, hogy színész. Amikor felszabadult a dohányzóban egy asztal, mi elfoglaltuk, a férfi elköszönt, sietett a színházba… jó egyeseknek, lennék én is végre valaki, hogy ha azt mondom ez és ez vagyok, akkor az emberek csak elismerően bólintsanak. Szép lenne… Leültünk immáron csak Chloéval, fennsőbbrendű, Fasori elitekhez méltóan beszélgettünk a művészetről (Ő megajándékozott, én meg otthon felejtettem az ajándékát), és jupi.

Nos ennyi lenne, megérkezett Dimbul, így aztán én ezt most befejeztem, majd holnap írok. Puszi. : )

Akinek ez nem tetszik kapjon be

Angol szöveg [szerintem hihetetlenül jó]

Oh, rain, the earth,

the place to be, the meaning of being

“Say to me! You are not alone!”

I lost one thing in heavy rain.

It had been so pleasure for me.

I was knocked by the sky, then

talking to the mud

I’m pretending to look for it.

I don’t have a mind to find it at the beginning.

So I don’t have a confidence to find it.

But I’m irritated.

Why my heart is so trembling?

I’m not afraid of being lost.

I’m not sorry of being lost.

Just only I want is being in dirty.

The things to need for me now is

to lost everything and to lost a idea which way to go.

And to ask nobody for help then to kill myself.

You are not alone.

Throw away stupid sympathy.

Throw away everything.

Dirty dark sympathy is meaningless.

You should not rely on it.

Nothing will be by you.

You are not alone

I’m asking for the reason why I’m here.

I’ve lost the meaning of being here.

Oh, rain, the earth

the place to be.

Tell me,

When and by whom I’ve been influenced

and lost my heart?

What is the reason to be here now.

Tell me,

When, where and by what I’ve been polluted

and lost my eyes?

Oh, rain, the meaning to be here now,

Tell me my reason detre,

fall the rain to my body.

My reason detre,,,

Meaning of my being here,,,

I’m crying in the rain,

Rain let mud out of my body.

Hétfőőőő

Kihasználom hajnali, idézőjellel díszített szabadidőmet, amikor ugyanis időm, és energiám is van egy post írásához, pedig nagyon fáradt vagyok ám. Nem sok kell hozzá, hogy befejeljem az asztalt, de nemsokára indulok. Csak pár infot feldobok, hogy mégiscsak életjelet adjak magamról, és tudassam mindenkivel, hogy még élek azért, még akkor is, ha nem tűnik úgy.

Elsősorban, ami most nagyon foglalkoztat az az lenne, hogy stílust váltok, így a mai nap már barátkozom a színekkel, karácsony után pedig lehet látni. Hogy hogy fogok kinézni az egyelőre legyen titok, annyit viszont elmondhatok, hogy ennek mi az oka… Meguntam a feketét, már minden nap úgy érzem magam, mint aki gyászol, és lehet a rossz kedvemnek ez is az oka. Talán ennyit erről.

Szombat éjjel találtunk egy helyet, amiben nem vagyok biztos, hogy létezik, mert lehet csak úgy emlékszem, mindenesetre amennyiben létezik 18-án elmegyünk oda [idézőjel] megünnepelni, hogy szünet van. ; D Ha tényleg létezik a hely, akkor majd írok még róla – ez biztos – ugyanis hihetetlenül jól néz ki.

Na ja, és most suhanok, még felöltözöm, aztán szaladok ki a vonathoz… blaaah nem akarok iskolába menni, aludni akarok.

Ja igen, ezt reggel írtam, csak nem publikáltam, sebaj…

Tanárok, mint olvasóim?

Namármost nem igazán voltam ma iskolában, tekintettel arra, hogy nem igazán éreztem magam jól… lelkileg. Így aztán a délelőtt nagyrészét Wobe társaságában töltöttem, nagyon jót beszélgettünk, valamelyest megnyugodtam, kivéve amikor kishíján sírvafakadtam, mert az nevetséges volt [legalábbis nekem az, ha sírok, nem tudom ki hogy van vele]. Egészen addig beszélgettünk, amikor Wobe telefonja nem csörgött… Kati néni volt az [igazgatónő], hogy szeretné, ha bemenne a suliba az irodájába, így aztán kissé szorongva ugyan, de elkísértem. Nem volt olyan borzasztó, sőt, egészen felderültünk a Kati nénivel való beszélgetéstől… és egyszer csak oda lyukadtunk ki, hogy blogok. Namármost én közöltem, hogy ááá az én blogomat senki nem olvassa… AHA. Naív voltam kicsit, amikor ebbe a hitbe ringattam magam, ugyanis állítólag Erzsi néni is előfordult, hogy olvasta már… Ez utóbbi információ teljes meglepettséggel töltött el, és el is vörösödtem – nem kicsit -, amikor belegondoltam, hogy érdekes dolgokat tartalmaz ez a blog, legalábbis így visszagondolva az Esti mesére… nos hát izé.

Megbolondultam így fél egykor x DDD

Drága ribancomat akaroooom. >.< x DDD

Hétfő

Vicces egy nap volt, fogalmazzunk úgy. Felkeltem kilenckor… mármint fel akartam kelni, ehelyett sikerült tizenegy környékén magamhoz térnem, szóval kávé, kaja, leellenőriztem neten a dolgaimat, és elkezdtem készülődni, így sikerült egykor elindulnom Chloéval találkozni. Sikerült odaérnem időre, kivételesen nem késtem. Chloét nagyon rég láttam, és nagyon jó volt vele találkozni, mert már hiányzott ez a tömény alternatívság. x D Így aztán, miután közölte, hogy úgy nézek ki, mint valami elit picsa elindultunk Blahára spicc-cipőt venni, de sajnos csak elindultunk, inkább felmentünk apámhoz kávézgatni, aki szinte azonnal leküldött minket tejért, meg kutyát sétáltatni [ekkor volt fél három]. Mindezek után végre felmentünk kávézni, beszélgettünk apámmal, megmutattam nekik a Green Trash-es fotózás eredményét is, aztán pedig hallgattuk drága apukám szokásos szélsőjobboldali szövegelését, de most ez is jó volt. Egyébként apám elmehetne valami stand up comedy-be, vagy színésznek.

Végezetül három óra tíz perckor sikerült elindulnom, mikor Chrissyt tájékoztattam negyedórás késésemről. Lent a villamosmegállóban volt egy elég fura arc is, akiben szerintem volt valami drog, mert nagyon pörgött, és nagyon ránk volt állva, így inkább Chloé meglátta képzeletbeli-Dávid barátunkat, szóval elszaladtunk, és felszálltunk a villamosra. Nem akartam, hogy Chloé menjen, ennek ellenére ő elment végre spicc-cipőt venni, én meg a Westendhez, pedig direkt megkértem, hogy tartson velem. Sebaj. Megérkeztem, de Chrissyre várnom kellett, pedig ő is késett, úgyhogy addig apámmal telefonálgattam. Végül Chrissy megérkezett, úgyhogy elmentünk leülni… hát nem volt túl sok hely, de szerencsére némi keresgélés után sikerült leülnünk, mert mindketten nagyon fáradtak voltunk – habár én nem tudom mitől. Jó sokat beszélgettünk, néha hülyeségekről, de azért szerintem jól elvoltunk. Aztán elkísértem Nyugatiba, botránykodtunk kicsit, és mivel mindkettőnknek mennie kellett elbúcsúztunk, és én szaladtam a 206-oshoz, hogy időben odaérjek a fogorvoshoz.

Szóval igen, sikeresen oda is értem, még nekem kellett várnom. Volt ott egy öregasszony, aki szerintem eredetileg férfi volt valamikor, de… na mindegy, szóval személyiségre nagyon hasonlított Erzsóra, és ott röhögtem. Aztán bementem a fogorvoshoz, aki megdícsérte a fogaimat, de volt egy pici lyuk, amit megcsinált… Akart adni érzéstelenítő injekciót, de tekintve, hogy én nem bírom a tűket inkább elutasítottam a lehetőséget, és tűrtem. Jó, végül hazajöttem, és továbbra is kurvára éhes vagyok, anyám meg már állítólag csinálja a vacsorát, de nekem nagyon úgy néz ki, hogy leszarja igazából, úgyhogy ki is megyek és letépem a fejét.

Estimese

Mielőtt megjegyeznétek, hogy perverz vagyok, nem vagyok, mert nem én írtam, én csak megígértem, hogy kiteszem. x D

Szóval hajnali 2-kor mi dolgunk is lenne… hát aludni akartunk végre, de nem sikerült, kértem egy esti mesét viccből Chrissytől, és megígértem, hogy kiteszem.

Egyébként tetszik, érdekes a tartalma, mély gondolatokat rejt magában estébéestébé, de ha most ilyet fogok álmodni, az CSAKIS A TE HIBÁD. x D

A félhomályban keze a lány dereka köré fonódott, majd fokozatosan egyre erősebben ölelte magához. Egy hirtelen mozdulattal megperdítette s amilyen sebesen fordult meg tengelye körül, ugyanolyan gyorsan is állt meg. Ideje se volt gondolkodni, máris a szájában érezte a fiú nyelvét. Az így töltött pár pillanat, hosszú perceknek tűnt, de mikor a lány kinyitotta szemét, azon vette észre magát, hogy az ágy négy szegletéhez van kötve. Fehér blúza gombjai szépen, egyesével gombolódtak ki. A fiú hosszú, vékony ujjainak látványa már tűzbe is hozta. A kiszolgáltatottság érzése pedig tovább fokozta vágyát. Mikor az utolsó gombhoz ért a fiú, a blúz egy lágy mozdulattal vált ketté a lány gyönyörű, karcsú testén. De a fiú nem állt meg itt, haladt tovább lefelé. A szűk, kis tanga alá nyúlt, érezte a lány szinte forró, sima nemi szervének puhaságát, majd egy hirtelen mozdulattal behatolt, de még csak az ujjaival. Ezzel telt a következő néhány perc, majd amilyen hirtelen hatolt be, úgy is rántotta ki az ujjait s tépte ketté a tangát. Innentől már nem volt és nem is lehetett volna megállás. A fiú kicsatolta övét, majd egy határozott mozdulattal szabadult meg nadrágjától s ugyanígy boxerétől is. A pénisze már hatamlasra duzzadt a mesztelen lány látványától. Behatolt. Érezte a péniszét körülölelő meleg nedvességet. Először csak finomabban, lassabban kezdett neki az aktusnak, de ahogy teltek a percek, úgy vadult bele egyre inkább. A lány elsőnek még csak halk nyögése is egyre csak erőteljesebb vált s ez a fiút még jobban felajzotta. A kiszolgáltatottság látványa ugyan tökéletes ihletet adott a fiúnak, de később rájött, hogy a pozíciók váltásában erősen hátráltatja őket, de már nem volt megállás, így kezdtek neki, hát így is fejezik be. Közelebb hajolt a lányhoz és nyelve hegyével izgatta izzadságtól csillogó mellbimbóját. Majd felegyenesedett és újra erősebben és vadabbul folytatta. Nem tudták mennyi időt töltöttek el így, de nem is foglalkoztak vele. Sőt azzal se, hogy végig ugyanabban az egy pózban csinálták. Semmiben se hátráltatta őket. Majd hirtelen a fiú kivette péniszét a lány – addigra teljesen átnedvesedett – nemi szervéből és gyors – szinte kapkodó – mozdulatokkal vetette magát a lány felé, kinek nem csak a szájára, de mellére is jutott a meleg spermából. A fiú dolga végeztével végignézte a lányt és eme új látvány újra beindította fantáziáját és folytatták tovább a hosszú éjszakába nyúló sexet.

Ui. Nem vagyunk ribancok.

Vasárnap – Ribancok éjszakája 2.

Nem mondom, hogy rossz volt, noha én különösebben nem éreztem jól magam. Tulajdonképpen fogalmazhatnék úgy is, hogy egyáltalán nem éreztem jól magam. Ahogy megláttam az Oktogonon gyülekező tömeget éreztem, hogy ebből nem sül majd ki semmi jó, legalábbis tudtam, hogy én nem fogom élvezni. Kint iszogattunk még, szerencsére ott volt Gergo is, úgyhogy némileg élvezhetőbb volt a dolog. Aztán becsiccsentettünk, és Internacionale Solidarite-t énekelve léptünk be a Glambe, ahol miután kötelező jelleggel leadtuk a táskánkat [ennek következményeképpen tamponnal, két doboz cigivel, és pénztárcával a kezemben szaladgáltam] fotózkodtunk egy sort Dancsiékkal [aminek során felhúzták az ingemet, ami zavaró volt] és bementünk. Blabla, elvoltunk. A lényeg, hogy úgy az előadás után kezdtem magam felettébb konzervatívnak érezni, legalábbis az ott jelenlévőkhöz képest. Gergoval és Shennel voltam végig, nagy ritkán beszéltem egy-egy szót másokkal is, illetve amikor cigányzenéket nyomtak táncoltam picit Masniékkal. Amúgy vicces volt, voltak emberek, akiket ahányszor megláttunk röhögtünk. Ezen felül volt pár ember, akiben kellemesen csalódtam, de van olyan is, akivel az elkövetkezendők során nem fogok szóbaállni, vagy csak nagyon minimálisan, ha muszáj. Erről körülbelül ez a pár soros bejegyzés elég volt úgy érzem, én nem tudok róla többet írni, érdemes inkább olyanoktól érdeklődni az estéről, akik tudnak mit írni.

Mégis

Na fiatalság úgy döntöttem, megyek Digital Sushira. Affelől még kétségeim vannak, hogy mit vegyek fel, elvégre Timi halott-gyilkos-menyasszony lesz [igen, ez ilyen halloween témás lesz, mint megtudtam], én meg… nem tudom. Lehet bevetem a legeslegeslegeslegkreatívabb ötletemet… szóval lehet kurvának öltözöm, mert jobb ötletem nem lesz. x D